Kezdve azzal, ami igazából nem: nem bontják az EU-t (egyelőre?), hanem építeni nem tudják. Legalábbis nem annyian és nem úgy, hogy mindenki egyetértsen. Ennyiből nem az EU vált tehetetlenné, hanem az eddigi EU-t alkotó nemzetállami akarat. A mindezek mögötti tényleges gond pedig az, hogy ma elsősorban az EU-t alkotó európai országok élnek meg egy sor válságot. Kormányok, politikai elitek válsága ez, külön-külön is, meg együttműködésükben is, szembesülve belső problémákkal, és egy válságokkal terhelt környezettel. Ez telepszik rá az EU-ra is.
Amelyiknek persze szintén van baja/hibája elég. De a mostani gondok többségénél a labda el sem jut hozzá. (És néha éppen ez a baj.) Cserébe, ha a mai EU-jövős nekiveselkedésből kisül majd valami, az elsősorban nem a már működő uniót fogja megváltoztatni, hanem további EU-változatoknak nyithat utat. (Más kérdés, hogy ha nem sül ki semmi, az viszont lehet már kezdete bontásnak is. Valahol ma ez az igazi tét.)
